Gyermekkor...
sok rossz és sok jó jut róla eszembe.
Az egyik,ami fennmaradt családi legendának, amikor kb 5 évesen bekentem a szememet játszásiból erőspaprikával,amit a nagymamám kertjében találtam. És persze nem volt elég,hogy a sajátomat bekentem, belevittem ebbe a "jóba" az unokaöcsémet is, ő is bekente a sajátját szegény!Aztán tejjel,melegvízzel,mindennel próbálták kimosni a szülők,mi meg üvöltöttünk!
A másik egy olyan karácsony emléke, ami rosszul indult, de aztán tapintható szeretet lett aban a kis szobában amiben megajándékoztuk egymást a tesómmal és anyukámmal. Hosszú sztori,de a lényege ennyi.
És aztán még:
szerencsémre nekem otthon mindent szabadott csinálni. Bátran lemehettem a pincébe és drótokból ékszert készítettem, elővehettem anyukám anyagait, fonalait és használhattam, kérdés nélkül süthettem,főzhettem kiskorom óta, és a kertben oda ültettem-vetettem,ahova akartam. Ez nagyon sokat számított szerintem abban, hogy kreatív felnőtt lettem!
Hát ennyi...
Sok minden van még, de ezek jutottak eszembe most.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése