
És egy kicsit megkésett, nyárutói esküvőre készült mézesek. Németországba viszik őket, és az volt a különlegességük, hogy nem kellett, hogy egyformák legyenek. (Na jó, a nevek ugyanazok voltak mindegyiken :)) 100 db volt,amúgy.
Szilvácska,Szilvicske,Szilvike,Szilvi...és a kreatívkodás. Minden helyzetben, mindenhol, más ötleteiből merítve és saját kútfőből, kikapcsolódásként és munkagyanánt. Ez az én világom.
4 megjegyzés:
Nem semmi vagy, egy-két hét némaság, aztán tessék...:)))
Ha nekem a te munkádat kéne végeznem, már szíz kilós lennék. Imááádom a mézeseket:)))
A párnád is tetszik, node jégesőőőő? Itt???? Melyik nap volt? Szerencsére engem kikerült.
Á,nehogy azt hidd...
Az utolsó 3-4 sütést már meg se kóstoltam. szinte el is felejtem, hogy az édesség, meg hogy ehető, inkább olyan, mintha mondjuk kerámia lenne és csak ki kellene festeni.
A jégeső szerdán volt, kb 2 percig tartott a nagy zuhi közepén és kb borsszem nagyságú volt. Szerencsére maradandó nyomokat nem hagyott :)
Gratulàlok a blogodhoz! Nagyon kreatìv vagy, szèpek a munkàid! Tovàbbi jò varrogatàst ès jò blogozàst!
nagyon köszönöm, ha már így benéztél hozzám, én is körbenézek Nálad és felveszlek listába, ha nem bánod.
Megjegyzés küldése