2008. november 26., szerda
Falfestés
Végre elkészült a falfestésünk!Jól megküzdöttünk érte!Viszont, a párom (imádnivaló jótündér) megengedte,hogy a nappaliban is "összefirkáljam" a falat.
Ez lett az eredménye. A kisebb minta a konyha felé van, a nagyobb meg a nappali felé. Ez a kis falacska választja el a helyiségeket egy kicsit.
Gyermekkori továbbadós
Én nem jelölnék most blogokat és nem linkelek. Már mindenki írt a gyermekkoráról...ha véletlen nem, akkor legyen szíves és írjon! Ha valaki kimaradt ebből a körből,az csak véletlen lehet és nem azért mert rá nem vagyunk kíváncsiak!!!
Gyermekkori élményem
Gyermekkor...
sok rossz és sok jó jut róla eszembe.
Az egyik,ami fennmaradt családi legendának, amikor kb 5 évesen bekentem a szememet játszásiból erőspaprikával,amit a nagymamám kertjében találtam. És persze nem volt elég,hogy a sajátomat bekentem, belevittem ebbe a "jóba" az unokaöcsémet is, ő is bekente a sajátját szegény!Aztán tejjel,melegvízzel,mindennel próbálták kimosni a szülők,mi meg üvöltöttünk!
A másik egy olyan karácsony emléke, ami rosszul indult, de aztán tapintható szeretet lett aban a kis szobában amiben megajándékoztuk egymást a tesómmal és anyukámmal. Hosszú sztori,de a lényege ennyi.
És aztán még:
szerencsémre nekem otthon mindent szabadott csinálni. Bátran lemehettem a pincébe és drótokból ékszert készítettem, elővehettem anyukám anyagait, fonalait és használhattam, kérdés nélkül süthettem,főzhettem kiskorom óta, és a kertben oda ültettem-vetettem,ahova akartam. Ez nagyon sokat számított szerintem abban, hogy kreatív felnőtt lettem!
Hát ennyi...
Sok minden van még, de ezek jutottak eszembe most.
sok rossz és sok jó jut róla eszembe.
Az egyik,ami fennmaradt családi legendának, amikor kb 5 évesen bekentem a szememet játszásiból erőspaprikával,amit a nagymamám kertjében találtam. És persze nem volt elég,hogy a sajátomat bekentem, belevittem ebbe a "jóba" az unokaöcsémet is, ő is bekente a sajátját szegény!Aztán tejjel,melegvízzel,mindennel próbálták kimosni a szülők,mi meg üvöltöttünk!
A másik egy olyan karácsony emléke, ami rosszul indult, de aztán tapintható szeretet lett aban a kis szobában amiben megajándékoztuk egymást a tesómmal és anyukámmal. Hosszú sztori,de a lényege ennyi.
És aztán még:
szerencsémre nekem otthon mindent szabadott csinálni. Bátran lemehettem a pincébe és drótokból ékszert készítettem, elővehettem anyukám anyagait, fonalait és használhattam, kérdés nélkül süthettem,főzhettem kiskorom óta, és a kertben oda ültettem-vetettem,ahova akartam. Ez nagyon sokat számított szerintem abban, hogy kreatív felnőtt lettem!
Hát ennyi...
Sok minden van még, de ezek jutottak eszembe most.
2008. november 5., szerda
Ragasztgattam is egy kicsit, készítettem egy kis ajtódíszt,de még csak 90%-os.Szalag lesz rajta meg akasztó. Azt hiszem,szeretem az arany színt...
Bejegyzés közzététele
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)